Mohács (horvátul Mohač, németül
Mohatsch, Moosach, szerbül Мохач) közel 20 ezer lakosú város Baranya
megyében, a Mohácsi kistérség központja.
Ez Magyarország legdélebbi Duna-parti
települése. A város egyik legfőbb nevezetessége az évente megrendezett,
ezrek által látogatott busójárás, amelyet 2009-ben felvettek az UNESCO
szellemiörökség-listájára. A várostól délre történt 1526. augusztus
29-én a történelmi jelentőségű csata, melynek során a szervezetlen
magyar sereg megsemmisítő vereséget szenvedett a hatalmas túlerőben lévő
török sereg ellen.
A kutatások szerint Mohács környékén az
ember már az őskortól letelepedett. A kutatók kő-, réz-, bronz- és
vaskori cölöpökre épített házak maradványaira bukkantak.
Az i. e. 1. századtól a 4. századig a
terület a Római birodalom Pannónia provinciájához tartozott. A környék a
Duna mentén, a provincia határán helyezkedett el, így a fontos védelmi
vonal, a limes is erre húzódott. Mohácstól délre, a mai Kölkeden volt
Altinum, a limes egyik fontos állomáshelye. A római birodalom bukása
után, egy 6-7. századi, avar kori település állt vidéken. A
feltételezések szerint a 150-180 lélekszámú valószínűleg gepidák
lakhatta környék Kárpát-medence legnagyobb eddig ismert avar kori
települése.
A város nevét a források először
1093-ban említik, mikor Szent László király 1093-ban a pécsi püspöknek
adományozta a területet. A kis falu lakói a pécsi püspök jobbágyai
voltak. A környéken állattartás, földművelés, halászat folyt. Az 15.
században már mezővárosként említették, a század közepén a kutatások
szerint körülbelül 800 lelket számlált. Az erőteljes déli török
terjeszkedés miatt a várost palánkkal erősítették meg. A település
határában lezajló 1526. augusztus 29-ei tragikus kimenetelű vereség után
a törökök a várost elpusztították.
A törökök csak másfél évtizeddel később
tértek vissza Magyarországra. Ekkor a palánkot újjáépítették, és
1543-tól 1566-ig, majd 1570-től ismét szandzsákközpont lett. A török
megszállás éveiben, illetve a 18. században érkeztek a városba a szerb,
sokác és német betelepülők. A várostól mintegy 20 km-re nyugatra,
Nagyharsánynál zajlott Magyarország török alóli felszabadulásának
nevezetes eseménye, a II. mohácsi csata. Mohács 1724-ben mezővárosi
városi rangot kapott (utóbb visszaminősítették). A reformkorban tovább
erősödött Mohács kereskedelmi jellege. 1832-től a Duna Gőzhajózási
Társaság hajói járták a folyót. 1857-ben megépült a Pécs és Mohács
közötti 56 km hosszú vasútvonal, melyen a Pécsett bányászott szenet
szállították a Dunára, melyet onnan hajókkal vittek tovább. 1868-ban
mezővárosi rangját elvesztette, és nagyközséggé fokozták vissza.
A 20. század elején a városban
megjelent, majd fokozatosan egyre nagyobb tért hódított a gépipar. Új
közintézményeket, polgárházakat, üzletházakat emeltek. 1910-ben a város
népessége 17 000 fő volt.
1918 és 1921 között a város szerb
megszállás alatt volt, 1921-ben a rövid életű Baranya–bajai Szerb–Magyar
Köztársaság része. A trianoni békeszerződés nem sokkal Mohács alatt
húzta meg az új határt. Sok szerb elköltözött a városból, de az 1920-as
évek közepén a város létszáma ismét elérte a korábbit. Mai városi és
járásszékhelyi státuszát 1924-ben nyerte el. 1929-től megyei város.
Ekkortájt kezdte meg működését a gimnázium.
Mohács 1944. november 26-án „szabadult
fel”. 1949-ben a város környékére szándékozták felépíteni a Dunai
Vasművet, melyet aztán Jugoszlávia közelsége miatt az akkori
Dunapentelére, a későbbi Sztálinvárosba, a mai Dunaújvárosba
költöztettek. 1956-ban a jeges árvíz miatt a szigeti tanyák 80%-a romba
dőlt. Ezután alakultak ki a Mohács-szigeti falusias Újmohács és Sárhát
települések. Ezután kezdődött a város intenzív iparosítása. Ekkor
építették Közép-Európa legnagyobb farostlemezgyárát is. A szocialista
időkben a városban több lakótelepet építettek. Kedvező közúti, vasúti és
vízi kapcsolatai az ország egyik jelentős kereskedelmi központjává
tették.
A város napjainkban is dinamikusan fejlődik. 2002-ben Hild János-emlékérmet kapott.
Nevének eredete
A város nevének eredete ismeretlen. A
helynévkutatók között különböző nyelvészeti találgatások születek.
Mohács nevét a történelem során többféle írásmódban használták. A
városnév a honfoglalás előtt itt élő népek adománya lehet. Az indogermán
eredetű ’’mu’’ és a ’’hats’’ szó együttesen ’’(muhats)’’ földvárat
jelent.
Horvátul a hivatalos neve Mohač. A Muvač
alakot Hercegszántón használták. Ezenkívül számos horvát elnevezése is
volt a városnak. Németül hivatalosan Mohatsch, de a Moosach is
használják ill. használták.
Mohács címere
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése