A mohácsi önkormányzat meghívására más delegációk mellet, kedves vendégek érkeztek a távoli testvérvárosunkból Beykozból is, hogy segítsenek a tél elűzésében az idei busójáráson. A beykozi delegációt Nevim Csaliskam alpolgármester asszony vezette, aki a négy év során annyira megszerette városunkat, hogy mint mondta: "szinte otthon érzi magát nálunk, ez már a harmadik útja, s egyben olyan hely ahova mindig szívesen jön, mert érzi hogy szeretettel fogadják"
Mellette az önkormányzatuk tagjai és az üzleti élet képviselői vettek részt a városunk kiemelt rendezvényén. A hattagú delegáció pénteken és szombaton a város eddig még fel nem fedezett nevezetességeivel ismerkedett. Rácsodálkoztak az új múzeumunk kincseire, részt vettek a maszkfaragók és Kedves János festőművész kiállításának megnyitóján.
Szombaton a fogadalmi templom, majd a csatatéri emlékkápolna megtekintése jelentett igazi élményt számukra. Ez utóbbiban igen csak meglepődtek, amikor a "II. mohácsi csata" című kép kapcsán szembesültek azzal a ténnyel, hogy Mohács nem csupán győzelmük, de hanyatlásuk szimbóluma is egyben. Az emlékparki séta során tisztelegtek a hősök sírjai előtt, majd visszatérve a "koronába" szinte gyermeki érdeklődéssel tekintették meg a tárlókban kiállított egykori emlékeket. Török nyelven hallgatták és nézték meg a csatáról készített film animációt.
Ezt követően a Veli Aga étteremben, finom török falatok mellett találkoztak Horváth László szigetvári tiszteletbeli konzul úrral és a török- magyar baráti körünk tagjaival, akik a konzul úr mellet, tiszteletbeli tagsági igazolvánnyal és apróbb ajándékokkal kedveskedtek a barátságos vendégeknek. Itt köszönnénk meg a Veli Aga étteremnek a pompás és ízletes ételeket:
1) Török parasztleves
2) Citromborsos harcsafilé rántva, párolt rizzsel és tartár mártással
3) Baranyai aprópecsenye pulykahúsból, steakburgonya ágyon, pálinkás gyümölcs mártással
4) Korsós palacsinta gyümölcskompóttal, tejszínhabbal és csokiöntettel
A több mint két órás kötetlen együttlétet közös fotózás zárta.
Innen autókkal Rosta Endre maszkfaragó mesterhez vittük a kedves vendégeket, ahol már teljesen felszabadultan temetkeztek bele az álarc készítésének rejtelmeibe.
Az estét a színpompás "magyar bál" programja zárta jó hangulattal és tánccal, ugyanis a tüzes csárdás zenéjének és hangulatának ők sem tudtak ellenállni.
Vasárnap már olyan önfeledten merültek bele a busójárás forgatagába, hogy két alkalommal is csak a mobiltelefonok segítségével sikerült megtalálni őket. A delegáció két hölgytagjának különösen nagy sikere volt a busók körében, így bőven szembesültek az álarcosok ilyenkor szokásos huncutságaival, ami kellő erőt ad a "fehércselédeknek" ahhoz, hogy jobban bírják az évközi gyűrődést. Ők vették a lapot és nagyokat kacagva örültek sikerüknek. Ezt bizonyítják a felvonulás közben és a téren készült képek, ahol például önfeledten kólóznak a hastáncos lányokból boszorkánnyá avanzsált lányainkkal és pajkosan mosolyognak a tőlük kapott fánkok mögött. De ugyan ilyen vidám hangulat jellemezte vendégeinket a polgármesteri fogadáson és az azt követő sokác bálon is, ahol újfent nem tudtak ellenállni a tüzes kóló lábbizsergető ritmusának.
Hétfőn fáradtan és szomorú szívvel búcsúztak a várostól. Azzal a tudattal mentek el, hogy a kapcsolatunk tovább él. Érzik, hogy a város és az itteni emberek szeretik őket és ez a barátság és szeretet kölcsönös. Tudják, hogy még visszajönnek.
Délután Budapesten, előbb a nagy török tudós, író és szent Gül Baba sírja előtt rótták le kegyeletüket, majd a Halászbástyán a meglehetősen hideg szél ellenére gyönyörködtek a Mátyás templom és a főváros csodálatos panorámájában.
A ferihegyi repülőtér terminálján kissé meghatódva intettek búcsút nekünk a kísérőiknek és rajtunk keresztül a városunknak, amely mint mindig nagy szeretettel és végig barátként fogadta őket.
Az ebéden és az azt követő programon készült fényképeket a Galériában lehet megtekinteni.
Mellette az önkormányzatuk tagjai és az üzleti élet képviselői vettek részt a városunk kiemelt rendezvényén. A hattagú delegáció pénteken és szombaton a város eddig még fel nem fedezett nevezetességeivel ismerkedett. Rácsodálkoztak az új múzeumunk kincseire, részt vettek a maszkfaragók és Kedves János festőművész kiállításának megnyitóján.
Szombaton a fogadalmi templom, majd a csatatéri emlékkápolna megtekintése jelentett igazi élményt számukra. Ez utóbbiban igen csak meglepődtek, amikor a "II. mohácsi csata" című kép kapcsán szembesültek azzal a ténnyel, hogy Mohács nem csupán győzelmük, de hanyatlásuk szimbóluma is egyben. Az emlékparki séta során tisztelegtek a hősök sírjai előtt, majd visszatérve a "koronába" szinte gyermeki érdeklődéssel tekintették meg a tárlókban kiállított egykori emlékeket. Török nyelven hallgatták és nézték meg a csatáról készített film animációt.
Ezt követően a Veli Aga étteremben, finom török falatok mellett találkoztak Horváth László szigetvári tiszteletbeli konzul úrral és a török- magyar baráti körünk tagjaival, akik a konzul úr mellet, tiszteletbeli tagsági igazolvánnyal és apróbb ajándékokkal kedveskedtek a barátságos vendégeknek. Itt köszönnénk meg a Veli Aga étteremnek a pompás és ízletes ételeket:
1) Török parasztleves
2) Citromborsos harcsafilé rántva, párolt rizzsel és tartár mártással
3) Baranyai aprópecsenye pulykahúsból, steakburgonya ágyon, pálinkás gyümölcs mártással
4) Korsós palacsinta gyümölcskompóttal, tejszínhabbal és csokiöntettel
A több mint két órás kötetlen együttlétet közös fotózás zárta.
Innen autókkal Rosta Endre maszkfaragó mesterhez vittük a kedves vendégeket, ahol már teljesen felszabadultan temetkeztek bele az álarc készítésének rejtelmeibe.
Az estét a színpompás "magyar bál" programja zárta jó hangulattal és tánccal, ugyanis a tüzes csárdás zenéjének és hangulatának ők sem tudtak ellenállni.
Vasárnap már olyan önfeledten merültek bele a busójárás forgatagába, hogy két alkalommal is csak a mobiltelefonok segítségével sikerült megtalálni őket. A delegáció két hölgytagjának különösen nagy sikere volt a busók körében, így bőven szembesültek az álarcosok ilyenkor szokásos huncutságaival, ami kellő erőt ad a "fehércselédeknek" ahhoz, hogy jobban bírják az évközi gyűrődést. Ők vették a lapot és nagyokat kacagva örültek sikerüknek. Ezt bizonyítják a felvonulás közben és a téren készült képek, ahol például önfeledten kólóznak a hastáncos lányokból boszorkánnyá avanzsált lányainkkal és pajkosan mosolyognak a tőlük kapott fánkok mögött. De ugyan ilyen vidám hangulat jellemezte vendégeinket a polgármesteri fogadáson és az azt követő sokác bálon is, ahol újfent nem tudtak ellenállni a tüzes kóló lábbizsergető ritmusának.
Hétfőn fáradtan és szomorú szívvel búcsúztak a várostól. Azzal a tudattal mentek el, hogy a kapcsolatunk tovább él. Érzik, hogy a város és az itteni emberek szeretik őket és ez a barátság és szeretet kölcsönös. Tudják, hogy még visszajönnek.
Délután Budapesten, előbb a nagy török tudós, író és szent Gül Baba sírja előtt rótták le kegyeletüket, majd a Halászbástyán a meglehetősen hideg szél ellenére gyönyörködtek a Mátyás templom és a főváros csodálatos panorámájában.
A ferihegyi repülőtér terminálján kissé meghatódva intettek búcsút nekünk a kísérőiknek és rajtunk keresztül a városunknak, amely mint mindig nagy szeretettel és végig barátként fogadta őket.
Az ebéden és az azt követő programon készült fényképeket a Galériában lehet megtekinteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése