Az egymásra kölcsönösen ható magyar és török kultúrának felettébb érdekes, és figyelemre méltó gyümölcsei születtek ebben a korszakban. Példa erre a török Hüszrev Ásik kétnyelvű verse, melyben mint láthatjuk, a törököt keveri a magyarral:
En nem bantom te kegyelmed,
Jöszte szíven envelem,
cekmesun higranile gam u dil derd u elem,
beni terk ejlem szívem bökmesun belumi gamm,
jere szívem jere lelkem jere mah-i sanam,
acilub gülseni hüsn icre bu gün sol güllraun,
filemile gibi aglarsa saha danmi qulun,
szeretem en tegedet neise begun eile jolun,
jere szívem jere lelkem jere mah-i sanam,
göreli sen puti simini saha iki gözüm,
jolunde fejem adom lelkemet is odahozom,
te kegyelmes szeretumnek dajima bu dir sozum
jere szivem jere lelkem jere mah-i sanam,
sehrumuzde sanama olali sen hai qalamar,
eiledun bazarumuzi döken ahile zar,
ne sirazsd hasretile engemet ah leil-u nehar,
jere szivem jere lelkem jere mah-i sanam,
nem csudalsag ger idersen seir i serw-i ginan,
de ne menj el ageb agjarile i ruh i rewan,
te kegyelmed rabja chosrew ‘asiquin söiler ‘ajan,
jere szivem jere lelkem jere mah-i sanam,
(Eckhardt Sándor közlése)
*
Én nem bántom te kegyelmed,
jöszte szívem énvelem,
hogy a lélek és a szív az elválás miatt ne szenvedjen.
Ne hagyj el, szívem, hogy a bánat ne görnyessze testemet.
jere szívem, jere lelkem, jere, te hold-bálvány!
Ha ezek a te rózsáid a szépség rózsaágyában felvirágzanak
és ha rabszolgád mint egy filemile, ó parancsolóm, sírna,
mindenképpen szeretem én tégedet, uram!
jere szívem, jere lelkem, jere, te hold-bálvány!
Ó szempárom, ó parancsolóm, he ezüstös bálványképed meglátom,
érted fejem adom, lelkemet is odahozom.
Te kegyelmes szeretűmnek mindig ez a beszédem:
jere szívem, jere lelkem, jere, te hold-bálvány!
Amióta, ó istenkép, városunkban kereskedő lettél,
bazárunkat csupa jajgatássá tetted.
Ne sirasd epedve engemet, ahh, éjjel-nappal.
jere szívem, jere lelkem, jere, te hold-bálvány!
Nem csudálság ha elsétálsz, ó paradicsom ciprusa.
De ne menj el ageb vetélytárssal, ó élő lélek.
Te kegyelmed rabja, hüszrev Ásiki, kihirdeti nyilván:
jere szívem, jere lelkem, jere, te hold-bálvány!
(Németh Gyula fordítása)
