Az én Törökországom

A Magyar-Török Baráti Kör meghívására Mohácson fogadhattuk Tasnádi Edit asszonyt, aki már tíz évvel ezelőtt megkedvelte városunkat, amikor tolmácsként segítette Mohács és a törökországi Isztambul város Beykoz kerülete képviselői közötti baráti együttműködési megállapodás létrejöttét.

Tasnádi Edit író, műfordító, a budapesti Magyar-Török Baráti Társaság alelnöke. Gyakori vendég Törökországban. Szakmai körökben közismert és magas szinten elismert műfordító. Gyakori vendégelőadó a hazai egyetemeinken. 

Miután még nem látta a mohácsi sokac nemzetiségünk "Dunai mosás" nevű hagyományőrző rendezvényét, ezért úgy gondolta kör vezetése erre a napra tervezzük előadását is, melynek címe : Az én Törökországom. Az előadáshoz egy érdekes fotókiállítás képeit állítottuk ki, amelyet Nijat Ayvaz rodostói fotóművész készített. A téma a török munkás "hátsóudvar", a dolgos kezek és munkásemberek ábrázolása. 

Az egész napos program részeként felkerestük a Nemzeti Emlékhelyet Sátorhelyen és a Búsó udvar múzeumát és időszakos kiállítását. 

Ezt követően egy közös ebéden vettünk részt, majd a Mohácsi Sokacok Olvasókörének nagytermében meglestük a fiatal táncosok próbáját és elkísértük őket a Duna partra.

 Az előadás és az azt követő beszélgetés során sok érdekes kérdés is felmerült Törökországról. A napot egy esti városnéző sétával zártuk. Másnap reggel elbúcsúztunk vendégünktól, aki hazatérve köszönetet mondott a gazdag programért. 

 

Mohácsi Történelmi Emlékhely

A csata 1526. augusztus 29-én minden bizonnyal a Kölked, Udvar, Majs és Sátorhely közötti síkságon zajlott. Az elmúlt évtizedekben bizonyították be a csata valódi helyszínét. 1975-ben találtak az első tömegsírokat, majd 1976-ban, a 450. évfordulóra alakították ki az emlékhelyet. A héthektáros parkban Vadász György és Zalay Buda alkotásai láthatók. Az emlékhely bejáratát, a díszkaput Pölöskei József ötvösművész készítette. A kapubéllet zárókő nélküli, rácsszerkezetének elemei emberi csontok képzetét kívánja kelteni. A parkban a tömegsírokat amfiteátrum-szerűen emelkedő sétányok veszik körbe. 120 jelképes kopjafa vagy sírjel áll az emlékparkban.

A csata emlékezetére írta Kisfaludy Károly Mohács című versében:

        Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek,

        …virúlj, gyásztér! a béke malasztos ölében,

            Nemzeti nagylétünk hajdani sírja Mohács!

                                        (Mohács – részlet)

forrás

II. Lajos emlékmű

A II. Lajos-emlékmű Mohácstól északra, az 56-os út és a Csele-patak kereszteződésénél álló emlékmű, mely a hagyomány szerint a mohácsi csatából menekülő II. Lajos halálának helyét jelzi.

A szabadságharc számos csatájában részt vevő Turcsányi Somát, a fegyverletételt követően a császári hadbíróság halálra ítélte, ő azonban megszökött az aradi várból és a Moháccsal szomszédos Bárban telepedett le. Munkaadója igazolta, hogy a szabadságharc idején is nála dolgozott, így elkerülte a hatóságok zaklatását. Állami útmesterként az utakat járva megfordult a mohácsi csata helyszínén is, így vetődött fel benne a gondolat, hogy emlékművet állíttat a csatában elesettek emlékére.

Az 1864-ben felállított emlékmű egy kőoszlop volt, melynek csúcsát piramis alakúra képezték ki és a tetején alvó kőoroszlán pihent. Az oroszlán azokat a vitézeket jelképezte, akik szembeszálltak a hódítókkal. A tölgyfából készült kerítéssel körbevett emlékművet Turcsányi Soma harminc éven keresztül, 1894-ben bekövetkezett haláláig saját költségén gondozta.

Az emlékmű a millenniumi ünnepségek idején már omladozóban volt ezért lelkes mohácsi polgárok 1896. március 15-én országos felhívást tettek közzé helyreállítására. A Saratko Albin, bécsi szobrászművész vezetésével átalakított emlékművet 1899. augusztus 29-én, a mohácsi csata háromszázhetvenharmadik évfordulóján adták át. Ekkor került a kőoszlop országút felőli oldalára a Kiss György szobrászművész alkotta bronzrelief, amely a lováról a Csele-patakba zuhanó II. Lajost ábrázolja. A relief alatti táblára Kisfaludy Károly Mohács című versének hat sorát (a 61–64. és 87–88. sorokat) vésték:

        Ott vergőde Lajos, rettentő sorsu királyunk,
        Sülyedező lova érczhimzetü terhe alatt.
        Hasztalanul terjeszti kezét; nincs, nincs ki segitse!
        Bajnoki elhulltak, nincs ki feloldja szegényt!
        …
        És te virulj, gyásztér! a béke malasztos ölében,
        Nemzeti nagylétünk hajdani sirja Mohács!

Az emlékművet és környékét 1997-ben a Mohácsi Farostlemezgyár újíttatta fel.

 

forrás

Szent Miklós vízimalom

A 14. századból származó, mai formájában 18. századi mohácsi vízimalmot 2008–2009-ben újították fel. A város egyedülálló ipartörténeti műemléke, mely gazdag őrlés- és malomtörténeti kiállítással várja a látogatóit. Az épületben 2009-ben erdélyi mesterek építettek középkori technológiájú malomszerkezetet

forrás