A Mohácsra látogató 50 fős derviscsoport vezetőjükkel, Mehmet Núri efendi seyhhel együtt Törökországból érkezett. Az ország számos városában működő rendház képviselői voltak: Ankara, Isztambul, Kütahya, Antalya stb. Férfiak és nők, házas és egyedülálló résztvevők egyaránt voltak. Ők a muszlim vallás egyik misztikus ágához tartoznak és külön rituális szertartásaik vannak. A szépre, jóra törekednek és még közelebb próbálnak kerülni Istenhez. A közösségben végzett szertartások valós közösséggé fotmálják őket, melyben mindenki igyekszik segíteni mindenkinek. Az élet kérdéseiben pedig a seyh útmutatását kérik ha bizonytalanok. A zene és az ének nagyon fontos szerepet tölt be az életükben.
Mehmet Núrí efendi a ksztamonui halveti-sábájijje misztikus ág vezetője. Az Isztambuli Marmara Egyetem Vallástudományi Karának Török Miszticizmus és Zene tanszékén is tanított. 2018-ban ment nyugdíjba de még tart török zenei órákat az Isztambuli Fatih Sultan Mehmet Egyetemen.
A magyarországi látogatás célja az volt, hogy meglátogassák a szigetvári egykori halveti derviskolostor jelenleg is folyó feltárását, melyet Hancz Erika vezet. Egyben a mohácsi Magyar-Török Baráti Körrel is meg szerettek volna megismerkedni. Tartottak egy bemutatót nekünk a rituális szertartásukból, mely azért is megtiszteltetés, mert ilyet nagyon ritkán tesznek nem rendtagok előtt, főleg idegen helyen. Na de mi is az a szúfizmus, honnan ered az oszmánoknál és mi a halveti irányzat ismertetője?
Szúfizmus az Oszmán Birodalom területén
A kutatás mai állása szerint a 14. században fellépő belső válságok következtében a szeldzsukok nyugati határvidékén számos határ menti bégnek, törzsi vezetőnek lehetősége volt az önállósodásra. A kutatók egyetértenek abban, hogy a kedvező politikai és földrajzi környezet nyújtott lehetőséget az oguz eredetű, a forrásokban türkménnek is nevezett népcsoportoknak arra, hogy a mongol nyomás elől az 1220-30-as években Közép-Ázsia és Irán területéről Kis-Ázsia nyugati vidékére vándorolva kis bégségeket (beylikeket) vagy emirátusokat alakítsanak. Ezek közé tartozott az oszmán állam is.
A kutatókat már korán foglalkoztatni kezdte az a kérdés, hogy a források alapján jelentéktelennek tartott oszmánok az adott földrajzi és politikai viszonyok között hogyan tudták államukat világbirodalommá alakítani. Egy biztos: jó időben jó helyen voltak. De ma már abban is egyetértenek a kutatók, hogy a helyi és a később érkező szúfi tanokat valló tudósok és dervisek szerepét sem lehet elhanyagolni, akik már a kezdetektől fontos szerepet töltöttek be a hódításban és az állam megszervezésében egyaránt.
Az anatóliai nyugati határvidék vonzó volt a harcosok, a dervisek és az ‘ulemák (tanult emberek) számára, akik a főbb iszlám központokból érkeztek. Ezek közé tartozott Çandarlı Kara Halíl, aki bírói és vezíri teendőket látott el és elkezdte az új intézményi rendszer kialakítását. Az első oszmán medreszét is pl. ezek a tudósok alapították Iznikben 1331-ben. Tehát az oszmán állam kialakulásában már jelentős szerepe volt a szúfi (muszlim misztikus) irányzatoknak. Egyes új területek meghódításában és integrálásában a szúfiknak a kezdetektől fontos szerep jutott.
A 13. század második felében, a mongol uralom idején újabb szúfi irányzatok szivárogtak be Anatóliába, pl. az Ahmedíjjének nevezett Rifáíjje és a Dzselálíjjének nevezett Mevlevíjje irányzatok bukkantak fel. Az oszmán állam kialakulásának idején a városokban elterjedtek voltak a Mevlevíjje, a Rufaíje és a Hajdaríjje tarikatok képviselői. Konya helyett viszont ezeknek már Bursza lett a fő szellemi központjuk. A 14. században a források alapján ezen áhík mellett csak az Abdalán-i Rúm nevű tarikat létezett az oszmánok földjén, holott a többi emirátusban többek között a Mevlevi, a Rifái és a Halveti tarikat is kimutatható. Az áhík még az ipari tevékenységet is döntően meghatározták, mivel szervezeződéseik a korai iszlám futuvva szervezetek anatóliai megfelelői voltak. Vagyis az európai céhrendszerrel mutat rokonságot.
A szúfi vezetők nagy megbecsülésnek örvendtek. Nagy Szulejmán szultán még a hadjárataiba is magával vitte kedvelt szúfi tanácsadóit.
A szúfik megjelenése és működése Magyarországon és a hódoltságkori Pécsett
Magyarországon az ismertetett szúfi irányzatok közül domináns jelleggel csak három tarikat működött, melyek egy vagy több rendházat is alapítottak a magyar hódoltsági területeken: a bektasi, a mevlevi és a helveti dervisrend. A katonai hódítást követően a török és balkáni civil lakosság is megjelent: kereskedők, mesteremberek és szúfik is érkeztek és berendezkedtek a katonailag védett területeken. A kolostorok mindig a török hódítók által lakott városok területén, vagy azok mellett helyezkedtek el, távolabbra vagy falvakba nem költöztek. A tekkének nevezett kolostorokban a nőtlen férfi dervisek laktak, de a nős férfi dervisek és nők is bejárhattak a közös rituálékra. A cölibátus nem volt, és most sem kötelező.
A halveti tarikat (szúfi irányzat) és pécsi megjelenése
A halveti tarikat, vagyis szúfi irányzat a negyven napos elvonulásról kapta a nevét, amikor a Korán olvasásával és böjttel töltötték az időt, hogy ily módon jussanak közelebb Istenhez. Magyarországon számos városban működött rendházuk: Budán, Pesten, Pécsen, Szigetváron, Esztergomban és Temesváron. A bektasiak és mevlevik mellett ők képviselték az egyik legnépszerűbb vallási irányzatot a hódoltsági területeken.
A magyarországi halveti kolostorok aktív vallási élet is folyhatott. A halveti dervisek közös szertartása, az ún. szema vagy zikr, Allah nevének ismételgetéséből és rövid vallási formulák egyre intenzívebb ás átéltebb kiáltásából áll, így kerülnek közelebb az egy Istenhez. Emellett az egyes kolostor vezetője tanító célzatú beszédeket intéz az őt követőkhöz. Pécsett a halvetieknek a Kazinczy utcában feltárt dzsámi és fürdő mellett volt kolostoruk. A Ferhád pasa küllije –komplexum- ezen kolostora kis számú, a világtól elvonult és elmélkedő szerzeteseknek volt a tartózkodási helye. Evlia cselebi szerint maga a komplexumot –és fürdőjét- a szegény emberek látogatták inkább. 1686-ben a törökök elvonultak Pécsről. Ekkor szakadt meg a szúfi vallási élet gyakorlása Pécsett. Szigetváron még 1689-ig folytatódott.
Evlia cselebi ennyit jegyzett fel a pécsi kolostorról:
„Ferhád pasa kolostora: Ez a boldogságos rendház kolostor a halvetik rendjében az elvonulás útján járók különleges formájú kolostora.”(Sudár Balázs fordítása, 2012)
