Tanulmányi kirándulás

Tanulmányi kirándulás Budára, a Gül Baba Türbéhez és a Budai várba.

A mohácsi Magyar–Török Baráti Kör éves tervének megfelelően szeptember 12-én a Mohácsi Kisfaludy Károly Gimnázium 50 tanulója, a „Tomori Kardja" váltó futás győztes csapata a Széchenyi téri Általános Iskolából, a kísérő tanárok valamint a baráti körünk tagjai Budára látogattak a Gül Baba Türbébe és a Budai várba.

A kirándulás költségeit, az autóbusz díját, a szakszerű csoportvezetést, tájékoztatást és a finom pisztáciás baklava kóstolót a Gül Baba Türbe Örökségvédő Alapítvány fedezte. 

A képre kattintva megnézheti a türbe rólunk tett bejegyzsét
a fb. oldalukon. 

Mindez annak a szóbeli együttműködésnek az első érdemi megnyilvánulása volt, amit a mohácsi Magyar–Török Baráti Körrel kötődött ez év elején. Közös terveink a 2026–ban esedékes Mohácsi csata 500. évfordulójára való méltó felkészülést szolgálják.

Diákjaink mindvégig komoly érdeklődéssel, értő figyelemmel kísérték az eseményeket. Kifogástalanul viselték a rájuk zúduló történelmi információ halmazt. Azok inspiráló hatását már csak folyamatos és tervszerű foglalkozásokkal, tudós vendégelőadók által tartott tájékoztató előadásokkal, történelmi vetélkedőkkel, kötetlen konzultációkkal tervezzük szinten tartani, erősíteni.

  

A várbeli vezetett séta során a Mátyás templom, a Szent István lovas szobor, a Halászbástya, majd a Dísz téren felkeresett Sándor palota, a Miniszterelnökség részére készült egykori Karmelita kolostor, a Turul szobor, Szavojay Jenő lovas szobra után a palotaudvarra lépve diákjainkat lenyűgözte a látvány. A méretek és a történelmi múlt súlyát oldotta a „Szép Ilonka" szoborcsoport varázslatos szépsége. Érdekes „rácsodálkozás" kísérte azt a két Nádor huszárt, korhű egyenruhájukban és szoborrá merevedett lovaikkal. Hosszú percekig megállította csoportunkat ez a látvány. 

  

Az oroszlános kapun a Hunyadi udvarba lépve a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum és az Országos Széchenyi Könyvtár közötti teret a Béke és a Háború szoborkompozíciója oldotta fel a környező palotaépületek nyomasztó mérete alól. Ahogy a Mátyás templomba, úgy a Vármúzeumba is tekintettel érdeklődésünk komolyságára, kivételesen díjmentesen léphettünk be.

A késő délutánra a szellemi befogadóképességünk határára érkeztünk. A látvány és a megannyi történeti információ remélhetőleg olyan emlék képsorrá alakult, ami még sokáig élményként él diákjainkban, hiszen mindent az ő kedvükért és javukra gondoltunk megszervezni.