A köri tagok az előzetes tervek szerint tanulmány útra utazott Ilokra régi magyar nevén Újlakra. Felkerestük az olasz származású Odescalchi család kastélyát, ami ma a város monumentális múzeuma.
A 90-es évek háborúja után Horvát ország nemzeti örökségének kinevezett objektum olyan gazdagságot épített fel a teljesen felújított épületben, amelyet el sem tudtunk képzelni. A három emeleten és a tetőtéri kiállító termekben az ide látogató átfogó képet kapott a Krisztus előtti évezredektől szinte napjainkig.
Az archeológiai túra után a középkor, azon belül is az oszmán birodalom hódoltsága hosszú ideje, majd a horvát nemzetté válás időszaka, a háborúk évei után egy kis néprajz, az agrárium és a szőlő és a bor, ami a Szerémséget igen híressé tette, majd séta a várudvaron, a helyreállított várfalak között egy türbe, valószínűleg a szultán kedvence, Bali bég jahjapasa türbéje,
mellette a helyreállított török gőzfürdő épülete,
aztán előttünk Szent Kapisztrán János nevére, emlékére felszentelt ferences rendi templom, aminek szép és gazdag története van. Környezetében a főszezoni kényszer pihenő után most építési munkálatok folynak.
Kifelé menet a várból, ahol óvoda, iskola, egyéb kulturális intézmények végzik munkájukat, felújított épületeikben szép történelmi környezetben bizonyára örvendenek a legkeletibb horvát városi rangnak. Nem hagyhattuk ki a Stari Podrum-ot sem, ahol a világhírű újlaki tramini kóstolója után hosszan élveztük a bor illatát és különleges ízét.
Vukovár felé vettük az irányt, de előtte benéztünk a Vucsedoli Archeológiai Múzeumhoz. Az épületek is a régészeti feltárásokhoz igazodva, izgalmas térbeli képet mutatnak. Belül pedig a "high-tech" ejtette ámulatba a csoportunkat. Érintőképes monitorok, fantasztikus programozás eredményeként láthattuk a Krisztus előtt 6000-beli Sztárcsevi kultúra idejéből származó leleteket, majd a Krisztus előtt 3000- 2300 közötti Vucsedoli kultúra feltárt leletanyagát, többek között az épen maradt "Vucsedoli galamb"-ot és a világtörténet első naptárát a vucsedoli oriont. Mivel előttünk volt még Vukovár, be kellett érjük egy rövidített látogatással itt ebben a szinte földön kívüli múzeummal. Nem térhettünk ki az Ovcsara-i emlékhely, katonai temető megtekintésétől.
Hétezer ötszáz áldozata volt a vukovári ostromnak. A 20.század legvégén, senki nem gondolta volna hogy megtörténhet az, amit itt Vukovár városnak és lakosságának át kellett élnie. Nem is élte át, mert aki még tehette időben elmenekült, aki nem annak itt kellett meghalnia. A vad kegyetlenség olyan produktuma volt ez a város, ami a második világháború legszörnyűbb időszakait idézte fel. Ide el kell jönni és személyesen meggyőződni a történtekről.
A város mint már többször a történelem során ismét felépült, kigyógyította sebeit, de meghagyott néhány épületet mementónak.
Az Eltz kastély is újjáépült romjaiból. Szinte a földig ágyúzták a Duna túloldaláról a szerb ágyú ütegek. Mára visszanyerte eredeti állapotát. Nagyon szép kívül és belül.
Múzeumként funkcionál. Gazdag gyűjteménye mellett egy audiovizuális teremben egymás mellett fut két film. Az egyik a háború idején a másik a közelmúltban a város újjáépítése utáni időket mutatja. A filmek alatti tárlókban a szétlőtt város romjaiból és az emberek lövedékek által szétszaggatott ingóságaiból kiállítás. Szívszaggató a látvány.
Ahogy ez nálunk már természetes, minden színhelyen kerestük az oszmán hagyatékot, emléket. Ilok, azaz Újlak ebben gazdagabb volt. Szent Kapisztrán János ferences barát története Hunyadi János mellett, itt Újlakon ért véget. Csodatévő ereje okán zarándokhellyé vált ami a környezete helyreállítása után a következő év nyarára ismét keresett zarándokhelyként teszi ismertté ezt a várost. Gazdagabban tértünk haza erről a kirándulásról. Fotóink bizonyára igazolják ezt.
